Az élet szép

   Fontolgattam, hogy hetvenévesen, az utolsó szó jogán egy a koromhoz illően komoly, filozofikus tárlattal rukkolok elő, de ahogy munkához láttam, heteken, hónapokon át semmi más nem jutott az eszembe, csak az, hogy az élet szép, attól függetlenül, hogy mit gondolunk róla.

Elnézést kérek azoktól, akik hagyományos munkákat vártak tőlem, nem én tehetek arról, hogy a tájképek, arcképek, csendéletek, kompozíciók és az időtálló, hasznos tanácsok kora rég lejárt. Alaposan megváltozott körülöttünk a világ, ennek hatására születtek sorban az utóbbi évek egyéni tárlatainak anyagai: Kortárs közhelyek, A pillepalack kalandja. Amikor az első ilyen jellegű kiállításomat rendeztem, sokan fenntartásokkal fogadták ezt a szokatlan, mellbevágó önkifejezési formát. Ma már, amikor a harmadik tárlat anyaga is elkészült, és néhány ismerős, kolléga, barát, műkritikus mellém állt, talán kicsit természetesebbnek, magától értetődőbbnek tűnik mindez.

Az első két témát azért választottam, mert furcsa, olykor igazságtalan közegben, állandó változások, nem mindig kellemes meglepetések közepette kellett helyt álljunk, de ettől függetlenül szép, változatos volt a világ, és rengeteg újdonságot, örömöt is kínált. Aki másnak látja, forduljon a gyerekekhez! Tőlük megtudhatja, hogy nemcsak a Mikulás, hanem olykor a Nap is szemüveges, a tündérek a felhőkbe kapaszkodva repülnek, a léghajó ablakából is lehet sárkányt eregetni, a postagalambok két kézzel hordják a szerelmes leveleket, bárki lehet király vagy királyleány, és a végén nem a Halál, hanem a Mikulás jön el értünk sok ajándékkal és némi virgáccsal, természetesen. Az élet szép!