SEPSISZENTGYÖRGYI GALÉRIA
Attitűdöket említettem, melyek komplementárisak: felesel a zárt forma a nyitottnak, a szín és a komornak, az apró a monumentálisnak, é s lehet az ellentétpárok sorolását még folytatni.
A kiállítás heterogén. Ami összetartja, az a plakáton meghirdetett „szobrászat, festészet, rajz” műfaji meghatározás.
És itt van a kutya elásva: a kiállított művek nem szobrok,nem festmények é s nem rajzok. Attitűdök, viszonyulások.
A komplementaritás, a kiegészítő jelleg ilyen szerencsés módon nyilvánulhat meg a három Jászvárosban végzett
képzőművész viszonyulásában.
BARA Barnabás magabiztosan legömbölyíti a szabálytalan mésztufát, márványt,homokkövet, de ugyanakkor hasító éleket tartogat meg felkiáltójelként. Köztérre illő TÉRPLASZTIKÁK ezek (nyilván tíz-tizenötszörös méretben), oda,ahol sokan járnak-kelnek, de nem ismerik e formavilágot.
KOCSIS Rudolf ASSEMBLAGE-ai (megművelt fa+összetört nipp) a giccs és a .magas művészet” közötti távolságról beszélnek oly módon, hogy az ötvözetből egy harmadik kvalitás születik.
Ugyanezt a kettősséget hordozza a falakra akasztott OBJEKT-ek sorozata is, hisz talált (gyűjtött) tárgyak
(,gicses falvédők) továbbfestéséről van szó. Vizuális költemények népi változatát tárja elénk az Aradon élő művész,mégpedig német, román, magyar és szlovák nyelven, ahogyan egy sok-nemzetiségű vidékihez illik.
VARGHA Mihály idegen környezetbe helyezi a természeti élő elemet (fű, gyeptégla) a már 1992-ben elkészített óriás
villatalapzataként. Az INSTALLÁCIÓ(~ tárgyegyüttes)vederrel bővül, mely fényt sugároz, locsol,lövell, energiát adva át fűnek, fának a szó szoros és átvitt értelmében. Feszültséget eredményez a fény kiemelt szerepe a műben, mely görcsös itt maradást, katolikus misztikumot és legalább olyan esztétikai élményt nyújt a szemlélőnek, mint
amilyen vitalitás élteti a kisebbségbe kényszerültét.
Csík, Háromszék é s Arad a három képzőművész által úgy találkozik a sepsiszentgyörgyi Képtárban, hogy ezzel is növeli a város MŰVÉSZETKÖZPONT szerepét.
ü t ő Gusztáv
