Az ôsi formák és kifejezési módok modern átfogalmazása akár korjelenségnek is minôsíthetô napjaink szobrászmûvészetében. Az apró részleteket mellôzô, sallangtalan, tömbszerû, lényegretörô ábrázolás széles körben hódít. Kolozsi Tibor a múltbafordulás összetettebb változatát választotta. Az ôstörténet számára nem csupán formai lehetôségeket kínál, hanem olyan izgalmas szellemi kalandot, amelynek stációi ezernyi, a mának is szóló üzenet potenciális hordozói.

Az értôk szerint egy mûfordítás akkor jó, ha sikerül megôriznie az eredeti mû szellemiségét. Hogy a megállapításnak mi köze Kolozsi Tibor munkásságához? Mindössze annyi, hogy a mûvész a plasztika nyelvére ülteti át az ôstörténet és a mitológia kimeríthetetlen kincsestárát. Méghozzá a legavatottabb módon. Nem "szó szerint", hanem annak szellemiségében. A módszer ilyenformán a variációs lehetôségek fölöttébb gazdag skálájának megszólaltatására alkalmas. S a mûvész él is a maga teremtette lehetôséggel. Az eredmény: új, meditációra is sarkalló vizuális struktúrák megteremtése, ami egyértelmû a szuverén formanyelv kialakításával. Kolozsi Tibornak sikerült megtalálnia a plasztikus kifejezés sajátosan egyéni formáját.

Alkotásainak két, szellemiségében egyazon tôrôl fakadt, de formai jegyeiben eltérô változatát figyelhetjük meg a Szentegyház utcai galériában rendezett tárlaton. Kisméretû bronzszobrai részleteiben alaposan kimunkáltak ugyan, az ábrázolat prototípusának azonban mindössze néhány, alapvetôen fontos jegyét jelenítik meg, sajátosan archaizáló, de ugyanakkor a lehetô legmodernebb változatban. A sumér Uruk városának királya mellett ott a mindössze három elembôl — korona, kereszt, jogar — megformált keresztény uralkodó. De ugyanez mondható el a mitologikus ihletésû Szirénrôl , a Bukott angyalról , a Kariatidákról , az Imamalomról és a többi, gondosan megmunkált, az alapanyagban, a bronzban rejlô lehetôségek maximális kihasználására, érvényesítésére törekvô alkotásáról. S amíg az említett munkák esetében a formák egyszerûsége és az alkalmazott anyag jellege dominál, az apokalipszis sorozat sajátossága a dinamikus kompozíció. A magyar ôstörténetbôl ihletôdött lovas szobrocskák szinte mindegyike, a látvánnyal párhuzamosan, egy-egy sokatmondó allegória is. Elég csak a hátrafelé nyilazó lovast említenünk.

A kiállítás másik vonulatát képezô szobrok tematikája hasonló, az eltérés a felhasznált anyagban (vas) és az ebbôl adódó sajátosságokban mutatkozik meg. A felületeknek a szándékosan durva megmunkálása és a lényegre törô pár elemes ábrázolás tömör és rendkívül szuggesztív struktúrákat eredményez ( Perszeusz, Útban Egyiptom felé, Szent Sebestyén ).

Kolozsi Tibor szinkretista szellemû alkotásai olyan sajátos mûvészi program megjelenítôi, amelyek vállalják a mindenkori újjal járó kockázatot, a kísérletezés és szuverén értékteremtés kínját-gyönyörét.

A kiállítás augusztus 9-ig tekinthetô meg a Szentegyház utcai galériában (Iuliu Maniu 2-4.) naponta 9-17 óra között.