Kántor Lajos, Szabó András, a Korunk Stúdiógaléria vezetője és Tibori Szabó Zoltán – HORVÁTH LÁSZLÓ
– Az emlékezés és a nosztalgia jegyében nyitjuk meg a mostani tárlatot, hiszen olyan művészek alkotásai láthatók itt, akik közül a ’70-es évektől többen vendégei voltak a Korunk Galériának – hangsúlyozta Kántor Lajos, majd köszönetet mondott azoknak a műgyűjtőknek, akik hozzájárultak a kiállítás megszervezéséhez. Kassay Miklós és Fülöp Csaba mellett Tibori Szabó Zoltánnak is megköszönte a támogatást, és reményét fejezte ki, hogy december 21-ig, azaz jövő keddig minél többen ellátogatnak a Kolozsvár Társaság székhelyére (Főtér/Piaţa Unirii 22.).
A művészetet pártoló kolozsvári közönség megajándékozási módjának nevezte a tárlatot Tibori Szabó Zoltán, ami ilyenkor, az adventi időszakban különösen is aktuális: hogy az érdeklődők gyönyörködhessenek azokban az alkotásokban, amelyek egyébként magánlakásokban pihennek. – Ezek a munkák Kolozsvárhoz, és ahhoz a művésztársadalomhoz kapcsolódnak, amelynek tagjai ebben a városban éltek, dolgoztak, éheztek, nélkülöztek, de mindig alkottak – értékelte Tibori.
Gábos Szövérdi Enikő, Török Réka és Szabó Adorján muzsikája után Balázs Imre József, a Korunk főszerkesztője a Komp-Press Kiadó idei könyvtermését ismertette: 2010-ben jelent meg Kányádi András A képzelet topográfiája, Vincze Hanna Orsolya Helyzetjelentés, Kántor Lajos Kolozsvári néző, Balázs Imre Bocsánatot kérek!, Darvay Nagy Adrienne Stief Magda, Szilágyi Júlia Jegyzetek az akváriumból, Székely Sebestyén György Incze Ferenc és Szolnay Sándor Erdély színei (szerkesztette: Sümegi György) című kötete.
A felsorolást gyarapítja Karácsonyi Zsolt A tér játékai című munkája, amely Páskándi Géza és Marin Sorescu drámáit hasonlítja össze, és a szerzőnek a Szegedi Tudományegyetemen bemutatott doktori értekezését tárja a szélesebb közönség elé. – Nincs igaza annak, aki szerint egy ember csak költő vagy csak kritikus lehet, alkotó irodalmár, avagy mások szövegeinek ítésze. Karácsonyi Zsolt éppen mindkettő, és nem is akárhogyan, a két funkció kiegészíti egymást – vélekedett Rigán Loránd, A virtuális tér és a történelmi idő viszonyának módosulásai Páskándi Géza és Marin Sorescu drámáiban alcímmel ellátott könyv szerkesztője. Kifejtette: a szövegek belső formájának értelmezésében a szerző alkotó irodalmárként is elemezni tud. A dráma virtuális tere áll a kötet középpontjában: az alapgondolat eleve az, hogy ez virtuális tér már a szövegbe bele van kódolva, hogy szövegként létrejöjjön és működjön. Elmondása szerint Karácsonyi Zsolt virtuális térszerkezetekként tekint a drámákra, olyan modellekként, amelyek meghatározzák a szereplők mozgásterét és cselekvésmódját. A másik paraméter pedig, amelynek irányába nyit, az idő dimenziója, tette hozzá.
Karácsonyi megjegyezte: Páskándi Géza és Marin Sorescu pályája sok tekintetben hasonlít egymáshoz, ugyanakkor mindketten sajátos módon viszonyulnak az abszurdhoz: „tudatos drámaírók, ismerik a drámatörténet különböző korszakainak térszerkezeteit”, ezért is volt érdekes műveiket vizsgálni.
FERENCZ ZSOLT
http://www.szabadsag.ro/szabadsag/servlet/szabadsag/template/article%2CPArticleScreen.vm/id/51297
