S mi más, ha nem a szeretet, az ügyszeretet és ügybuzgóság tartja egybe a több mint 450 tagot tömörítő Romániai Képzőművészek Szövetsége kolozsvári fiókját is, amely központi és helyi támogatás hiányában immár évek óta a Művészeti Múzeum segítségét kénytelen igénybe venni ahhoz, hogy egyáltalán megrendezhesse a nagy népszerűségnek örvendő, hagyományos, évvégi, értékfelmérő, értékbemutató kiállítását. Az évtizedes hagyományokkal rendelkező megyei tárlatok utódaként létrejött Téli Szalon rég megszünt volna, ha nincs a múzeumi támogatás. Akkor, amikor a múzeum maga is hathatósabb támogatásra szorulna. Kincses városunk szégyenfoltja, hogy a legbecsesebb kincsre, a kultúrára vajmi keveset áldoz. A Szentegyház utcai galéria megszünte óta évek teltek el anélkül, hogy a város illetékesei megfelelő helyiséget biztosítottak volna a Képzőművészeti Szövetségnek, pedig alkalom kínálkozott nem is egy. Az országhatárokon túl is ismert Képzőművészeti Egyetemmel büszkélkedő Kolozsvár jobbára csupán magán kezdeményezésből vagy az egyházak és civil szervezetek támogatásával létrejött, szerény méreteik folytán mindössze kamarakiállítások megrendezésére alkalmas galériákkal rendelkezik.

Palkó Ernő kerámiája Horváth Gyöngyver - Barokk Sőt, a polgármesteri hivatal újabban a még meglévő műtermektől is megfosztaná a művészeket. Ilyen konjunktúrában talán nem is véletlen, hogy a városi és a megyei vezetőség sem képviseltette magát az év legjelentősebbnek számító képzőművészeti eseményén. S ez a Téli Szalonok történetében nem először fordul elő.

A hivatalosságok ellenséges magatartása dacára vagy talán éppen ezt ellensúlyozandó a decemberi rendezvény résztvevői és szervezői ugyancsak kitettek magukért. Olyannyira, hogy a kiállított munkákat szemlélve most is a bőség zavarával küzdök. De jól van ez így, hiszen évente beigazolódik, hogy minden mellőzés dacára művészeink nem adják fel. Dolgoznak és munkájuk eredményével ismételten megajándékoznak bennünket. Mert ez a tárlat a legszebb ajándék, amit óév búcsúztatóként kaphattunk.

A kétszáznál több alkotást bemutató kiállítás részletes elemzésére nem vállalkozhatok, így csupán néhány, számomra jelentős szempontra és munkára összpontosítanék.

Ami első pillantásra szembeötlő az a rendezvény demokratizmusa: a tény, hogy a lassacskán 100. életévéhez közelítő és szinte egyetlen hasonló rendezvényről sem hiányzó Cs. Erdős Tibortól és a 90 felé bámulatos fiatalsággal lépegető Gedeon Zoltántól a pályakezdő tehetséges fiatalokig a kolozsvári művésznemzedékek valamennyi képviselője helyet kapott a Bánffy-palota földszinti termeiben. A Képzőművészeti Egyetem tanárai, mesterek és tanítványok vizsgázhattak egyenlő eséllyel a nagyközönség előtt. Természetes tehát a műfaji és stiláris változatosság. A klasszikus hangvételű munkáktól a posztmodernekig, a lírai és geometriai absztrakttól a hiperrealista munkákig terjed a skála, miközben az individuál mitológiák megannyi változatát is nyomon követhetjük. Bizonyos neveket azonban, akárcsak az elmúlt esztendőkben, most is hiába kerestünk a kiállítók között. Kár, hiszen jelentős művészekről van szó, akiknek munkáit szívesen megtekintettük volna. A tárlat egésze viszont ennek ellenére méltó módon képviseli megyénket, városunkat, és a sok jó közül nem egy kiemelkedő alkotás maradandó élményével is megajándékozza a látogatót.

Forró Ágnes - Sámán Soó Zöld Margit különleges műgonddal készült enigmatikus Jelei és Horváth-Bugnariu Ioan markánsan lendületes vonalvezetésű gondolatébresztő grafikái mellett kiemelkedett Nagy Endre sajátos technikával készült, tér- és idősíkokat vegyítő, a konceptuális művészet határait is súroló Gyász és bánat című munkája valamint festői kvalitásait is bizonyító A megváltó című alkotása. Solovăstru Radu bravúros rajzkészségét ezúttal klasszikus hangvételű miniatúrákban csillogtatta meg, amelyeket, a lényeget kiemelő, sajátos tálalásban tárt a néző elé. Miklósi Dénes felfordított világa pedig a figyelem felkeltő szerkesztésnél jóval többet ígér. Székely Géza míves rézkarcaival (Eklogák) a tragikus sorsú költő, Radnóti Miklós emlékét idézi. Említésre méltók Orbán István op-artos fény-árnyékai, Egyed Tibor emlékeket felelevenítő grafikái, Valovits László aprólékos műgonddal kivitelezett Küklopsza és Bour Octavian Szavak nélkül is sokat mondó jelbeszéde. Horváth Gyöngyvér 21. századi Barokkjának szemet gyönyörködtető szín- és formavilága a kollográfia eszköztárának igénybevételével készült és ugyancsak sikeresek Starmüller Géza és Starmüller Katalin valamint Salvanu Maria munkái. Sajátosan finom mívű, különleges technikával készült, visszafogottan is hatásos Moritz Emil alkotása. Feleki István Utazás című munkája pedig számomra több szempontból is emblematikus jelentőségű: olyan formai tökéllyel kivitelezett gondolati mélységek felvillantására képes, amely vitathatatlanná teszi a fotóművészet 21. századi reneszánszának létjogosultságát, s a tényt, hogy az igazi műalkotás szerény méretei és visszafogottsága ellenére is túlragyoghatja a harsányan magakellető munkákat. Ezt látszanak igazolni egyébiránt Horváth Bugnariu Matei Csend című munkái is, és ötletesek Erdős Zsigmond kompozíciói valamint Feleki Károly alkotásai. Cs. Erdős Tibor Székelykő Textileseink pedig valósággal elkápráztattak jelenlegi felhozatalukkal. Botiş Manuela sziporkázó Karácsonyi ének című faliszőnyegének formai tökélyével, kifejezőerejével ünnepi hangulatot áraszt, míg Horváth Bugnariu Corina különleges empátiával és sajátos technikai, szerkesztési bravúrral játszik az érzelmek húrjain, fogalmazza textilbe különleges empátiával a Nagymama üzenetét. A felhasznált alapanyagok és technikák változatossága, a színek sajátos kombinációja vagy éppenséggel monokrómba hajló változata jellemzi Popescu Angela, Tudoran Klára, Brânzaş Raveca, Cuşlea Dana, Cenan Felicia, Dávid Ilona, Gheorghiu Mariana falikárpitjait.

Keramikusaink közül Palkó Ernő ismét felülmúlta önmagát. Újabb alkotási periódusának sajátos alakzatai formai tökélyükkel, eredetiségükkel hatnak. A tavalyiakhoz hasonlóan idén is klasszikus ihletésű, nagyméretű, dekoratív kerámiáival kelti fel a tárlatlátogatók érdeklődését Stici Doina, Cioti Jordánka a modernebb formák vonzáskörében talál igazi énjére, Lobonţ Lucia egyértelműen a dekorativitás felé hajlik, Forró Ágnes Sámánja pedig ékes példája annak, ahogyan a művész a technikák és nyersanyagok kavalkádját eredeti műalkotássá varázsolja. És különszámként kell említenünk Vdovkina Anasztázia Totem című munkáját. A tűzzománc elismert művelője ezúttal sem hagyta cserben híveit.

Kőmüves Andor - A Befolyásolás A festészet és a szobrászat vonatkozásában is pazar felhozatal várja a látogatót. A realista ábrázolásmód következetes híveként Cs. Erdős Tibor ezúttal a Székelykő menti táj vonzásában alkot, különleges hangsúlyt fektetve a fények sajátos alakulására. Teodor Botiş kompozicionális erényeit felvillantva enged bepillantást „műhelytitkaiba” és eleveníti meg egyedi festői arzenáljának birtokában a Mezei virágok teremtette miliőt. Dobribán Emil elsősoban a színek, Lini Enikő pedig a formák nyelvén kommunikál eredményesen a nézővel. Bordy Margit metafizikus kisugárzású, egyéni térkombinációi, lehiggadt formavilága, sajátos színei révén ér el különleges hatást. A zene, a zeneszerszámok világa ezúttal is ihletforrásként szerepel Tosa Szilágyi Katalin pazarul hömpölygő, aranyló színfolyamában, és a sárga vonzáskörében kel életre Tompos Opra Ágota fölöttébb kifejező és dekoratív gyökérvilága is. Figyelemfelkeltő Csata Hermina erőteljes színhatásokra épülő, valós világa, a Dióliget, míg Negulescu Magdalena inkább képzeletbeli tájakra kalauzol. A megszokott, kiforrott, biztos teljesítményt nyújtja Gedeon Zoltán, Cosman Octavian, Gavrilaş Gavril, Lao Pi, Ioana Antoniu, Radu Pulbere, Tarţa Adrian, Apostu Gheorghe, Truţa Maria, Cristea Alexandru, Catrinu Margareta, Cosman Teodora, Codrea Gheorghe, Ghenescu Marius, Şerban Radu. Elian egy újabb, sajátos festői fricskával hivja fel magára a figyelmet, míg Balog Borbála Cigánynegyed című, foltritmusos, mozgalmas, tűzijátékszerűen sziporkázó színtobzódásaival nyújt maradandó művészi élményt. Sipos László tavalyi sikerén felbuzdulva tovább fejleszti a kakasos témát, átvitt, de a szó legszorosabb értelmében is sajátosan élénk színt lopva megkeseredett világunkba, és eredeti képszerkesztésével, szarkasztikus stílusával Kömíves Andor sem hazudtolja meg önmagát. Joggal kerít hatalmába ismét Mariana Bojan realisztikusan is meseszerű, egyedi szín- és formavilága, Gorcea Mihaela visszafogott festői beszéde, Labancz Cismaşiu Ágnes és Lukács Solymossy Éva mindegyre megújuló hatásos művészi üzenete. Szívesen időztem Egri András kifejező Égi jele, ifj. Starmüller Géza Mélység című festménye, Kováts Ildikó tájképe, Moritz Eugen Egoja, és Kolozsi Simona Kompozíciója előtt. Líraian precíz fogalmazásmód jellemzi Szervácziusz Elena velencei utánérzéseit és virágcsendéletét valamint Lőrincz Lehel tájképét, aki egyébként szobrászként is figyelemre méltó alkotással szerepel a tárlaton, akárcsak Suba László. Mint minden évben most is kellemes meglepetéssel szolgált Kolozsi Tibor, a három dimenziós, kifejező, tömör formák kedvelője, és egyedi formanyelven kommunikál a nézővel Gergely Zoltán, Guleş Ovidiu, Rusu Ioan, Tănase Ionel, Elena Ilaş és Morcan Felician.

http://archivum2.szabadsag.ro/szabadsag/servlet/szabadsag/template/print,PrintScreen.vm/id/35938/mai...