A Barabás Miklós Céh éves tárlata



Kétezerhuszonnégy

Hogyan egyeztethető össze vizuálisan az apokalipszis négy
lovasát ábrázoló festmény, Salkaházi Sára nagyméretű, realisztikus
képmása és egy 20. századi bányászokat felsorakoztató kollázs? A
Barabás Miklós Céh éves tárlata ismét bebizonyította, hogy a
legkülönbözőbb stílusok, műfajok és technikák együtt esztétikus egészet
képesek alkotni. A kiállítás, melyen 57 művész közel 100 alkotása került
bemutatásra, 2024 február 8–25 között volt megtekinthető a Kolozsvári
Művészeti Múzeumban.
A kiállítás látványa három egységre tagolódott. Az első terembe
lépve kisebb méretű fotók, festmények, metszetek és kollázsok fogadták
a látogatókat. Itt a földszínek, a barnás árnyalatok, illetve a fekete és
fehér kontrasztok uralkodtak. Havadi Nagy Dávid fekete-fehér fotói
szinte azonnal nosztalgiázásra csábították a nézőt. A műveken szereplő
szobabelső, ruhadarabok és különböző kiegészítő tárgyak ugyanis sokak
számára ismerősek lehettek. Kelet-Európa című művét rögtön
asszociálni tudtam nagyszüleim előszobájának látványával. A falon
óriási keretben megszámlálhatatlan kisméretű fénykép mesélt a családi
élet jeles eseményeiről, a fogason mindig nagypapám farmer kabátja és
füss dzsekije lógott. A villanyóra feltűnő helyre való illesztése pedig
  • elengedhetetlen eleme a kelet-európai szocialista hagyományokban
    gyökerező szobabelsőnek. Az élettér és lakás témájához igazodott
    Vdovkina Anastatia a Régi ház című, kerámiaelemekből felépülő
    montázsa. A mű erősen futurista hatást keltett, szinte érezni lehetett az
    épületrészek egymástól független dinamizmusát. Az ablakok rácsai
    mögött felsejlő meleg árnyalatok a durva, robotszerű elemek közé is
    meghittséget és nyugalmat csempésztek. Ezen a falsoron kaptak helyet
    Horváth László, Tóth Orsolya, Feleki István, Csibi László és Marincaș
    Mira fotói, Balázs László bőrmetszetei, Ovidiu Petca printjei és Orbán
    István tusrajzai is.
    A szemközti falon Zilahi Nono Underground Mining 12.2 című
    printje egy kollázs formájában tárta elénk a bányászélet sajátosságait. A
    kép bal oldalán egy vertikálisan elhelyezett, felülnézetből ábrázolt vagon
    kapott helyet, melyben bányászok tömege ült. A kép jobb oldalán két
    további alak hozta egyensúlyba a kompozíciót, akik mellett
    munkaeszközök is megjelentek. A bányászportrék fekete-fehérek voltak,
    míg az őket övező, geometrikus formákból és szimbólumokból álló
    környezet élénk vörös és sárga színekből állt. Tovább haladva kapott
    helyet Koncz-Münich Judith linómetszet hangulatát idéző, meleg
    színekből és erőteljes vonalakból építkező olajfestménye. Riti Róbert
    Háború 3 és Mechanizmus 2 grafikái érzékletesen utaltak a jelen
    problémáira. A képek arra a kérdésre reflektáltak, hogy a hadakozás
    következtében hogyan szűnik meg az ember, mint egyén és hogyan
  • alakul át egy hatalmas gépezet jelentéktelen és pótolható alkatrészévé. A
    falra helyezett művek sorát Felházi Ágnes két akrilfestménye zárta,
    melyek elmosódott színfoltokkal és vékony, olykor karcolt vonalakkal
    jelenítettek meg tájrészleteket. A művek előterében Kun Árpád György
    két, közepes méretű bronzszobra emelkedett, melyek stilizált formákkal
    érzékeltették a sámánok természetfeletti erejét, mesebeli jellegét. Itt
    kapott helyet Lőrincz Lehel faszobra is, mely elnagyolt, egyszerű
    formákból állt. A karjait összekulcsoló magasba tekintő alak
    megformálása az afrikai primitív művészetre vezethető vissza.
    A második terem reprezentatív falára Valovits László, Salkaházi
    Sárát ábrázoló realisztikus portréja került, melynek lágy, pasztelles
    színhasználata és finom vonalai visszautaltak az előző terem szín- és
    formavilágára. A művész aprólékos ceruzavonásokkal érzékletesen adta
    vissza a nő jellegzetes vonásait, arcának kedvességét. Nyakában a
    Szociális Testvérek Társaságának galambos jelvényét viselte, mely
    karitatív tevékenységeire utalt. Jobb oldalon Starmüller Géza Bejárat
    című festményének pasztelles narancs és korall színei tökéletes
    harmóniában álltak Valovits portréjával. A mű apró, elmosódott
    színfoltok kavalkádjából tevődött össze, melyek árnyalataikkal és
    irányaikkal geometrikus formákat alakítottak ki a vászon felületén.
    Hasonlóan illeszkedett a színvilághoz Csata Hermina, római
    Colosseumot ábrázoló festménye is. A közeli képkivágás, a művész
    dinamikus, foltos ecsetkezelése, a színárnyalatok változatossága és a
  • feketék mellőzése az impresszionizmussal tette hasonlatossá a művet.
    Horváth Gyöngyvér grafikájának szürkés, elmosódott színfoltjai,
    Székely Géza akvarelljeinek éles, sötét vonalai és Farkas Melinda
    fotómontázsainak dekoratív aranyozott ornamentikái határozottan
    vezették a tekintetet képről képre. Darvay Tünde Szelek szárnyán és
    Lenn a völgyben című művei színhasználatukban erőteljesebbek, így a
    szemközti oldal festményeire irányították a figyelmet. A művész
    stílusának jellegzetessége, hogy vászon és papír helyett talált tárgyakra,
    jelen esetben egy szekrényajtóra komponálta művét.
    A terem szemközti falán sorakozó képek már lüktető intenzitással
    szippantották be a látogatót. Az alkotások szimmetrikusan lettek
    elrendezve: középen Kentelki Gábor nagyméretű, monokróm
    olajfestménye helyezkedett el, kétoldalán Szentes Zágon egy-egy
    kompozíciójával, a széleken pedig Deleanu Márta akrilfestményei zárták
    a sort. A képeken a kék, vörös, sárga és lila színek domináltak, így
    együttesen egy ritmikus összképet hoztak létre. Szentes Zágon alkotásai
    erős színkontrasztokkal, szokatlan formákkal, szimbólumokkal és
    alakokkal reflektáltak aktuális témákra. Békearzenál című festménye
    drámaian sokatmondó. Már a címben szereplő paradoxon is jól
    érzékeltette azt az ellentmondást, miszerint a békéhez csak háború útján
    juthatunk el. A kompozíciót uraló hatalmas béke szimbólum egy
    labirintussal fonódott össze, mely körül rakéták, borús felhők és modern
    hangvételű memento mori szimbólumok kaptak helyet.
  • A terem szobrászati alkotásokban is bővelkedett. Vetró András
    Együtt című szobra egy meghitt családi jelenetet mutatott be. A művet
    az egyszerű, absztraháló formák jellemezték. Az alakok klasszikus,
    háromszög kompozícióban helyezkedtek el. Míg a férfi arcvonásai
    erőteljesek, addig a női arc részeit csupán szelíden érzékeltette a
    művész, a gyermek vonásai pedig már teljesen eltűntek. Bár a szobor
    gipszből készült, mégis bronz szobor hatását keltette a sima csiszolás és
    fémes patinaréteg miatt. Suba László Lovag című alkotása szintén
    egyszerű és elnagyolt formákból építkezett, melyekbe finom véséseket
    ejtett a szobrász. Gergely Zoltán Dante című szobra szokatlan módon
    jelenítette meg a költőt. A lehajló, csúcsánál elkeskenyedő,
    babérlevélként is értelmezhető absztrakt forma szimbolikus utalást tett
    az olasz irodalom klasszikusára. Péter Félix kerámiaszobra egy
    madárszerű lényt jelenített meg, melynek teste merev, tömbszerű,
    nyakához pedig vékony pálcákra csatlakozó apró gömbök illeszkedtek.
    A címadás rögtön magyarázatot adott a mozdulatlan madár és a
    körülötte keringő különös formák problémájára: Ad astra, vagyis fel a
    csillagokig.
    A tárlat egy hatalmas, pilléres árkádokkal elválasztott teremben
    zárult, ahol festmények, grafikák, textilművek és kerámiaszobrok voltak
    kiállítva. A két korábbi egység összefoglalásaként harmonizált a kék,
    vörös, narancs és sárga különböző árnyalata, felerősítve az első terem
    neutralitását és csillapítva a második terem intenzitását. Műfajok széles
  • palettája fogadta a nézőket: tájképektől és épületrészletektől kezdve,
    portrékon és csendéleteken át, az absztrakt és szimbolikus művekig. A
    teret egy nagy és két kisebb méterű árkád osztotta ketté. Az alkotások
    sokasága miatt a pillérek oldalaira is kerültek képek, ami egy nagyon
    dekoratív összképet eredményezett. A terembe lépve a néző egy
    hangsúlyos együttessel találta szembe magát. Kétoldalt Labancz
    Cismagiu Ágnes Realitás tánca és Fekete-Fehér metamorfózis című
    festményei kaptak helyet. Az éles formákból és kontrasztokból építkező
    fekete-fehér alkotások hangsúlyosan emelték ki középen Kentelki Gábor
    Álom című olajfestményét, melynek élénk, vidám színei és dinamikus
    formái feloldották a monokróm művek ritmusát. Mellettük helyezkedett
    el Tudoran Klára nagyméretű, horizontális textilműve, az Európa
    megmentése, kétoldalán Tibád Eszter geometrikus formákból és növényi
    ornamentikából komponált műveivel. Ez az együttes fokozta Kentelki és
    Labancz Cismagiu műveinek ritmicitását.
    A terem szemközti falán kisebb méretű alkotások, többnyire
    tájképek és csendéletek sorakoztak. A kék, narancs és korall színek
    harmóniája egyaránt megjelent a festményeken. Kováts Ildikó, Lukács
    Solymossi Éva és Feleki Szabolcs dinamikus, expresszív ecsetvonásai
    kontrasztban álltak Keleti Ádám pixelkockákból építkező művével. A
    kockák változatos mérete azonban dinamikát és ritmicitást csempészett
    Keleti festményébe is. Balogh Krisztina unitárius templomokat
    megjelenítő festményeit erőteljes ecsetvonások jellemezték, ám stílusuk
  • már a realista ábrázolásmódra hajazott. A szimbolizmus központi
    szerepet kapott Kocsis Ildikó monokróm festményeiben. A
    szimbólumok és jelképek direkt ábrázolása mellett a színhasználat is
    beszédes volt, ugyanis a víz elem ábrázolásánál a kék árnyalatok, a föld
    elem esetében a földszínek harmóniáját vélhettük felfedezni. Gally
    Katalin két kiállított alkotása népművészeti motívumokból merítkezett.
    A Párbeszéd című művében a zoomorf elemek csupán körvonalak
    formájában jelennek meg, míg a Gyermekkor 1.? című mű esetében az
    élettelennek tűnő faágak öltöttek állati alakot. Bába István, két
    alkotásán, szokatlanul modern hangvételben tárta a néző elé a bibliai és
    mitológiai témákat. Az Apokalipszis 4 lovagja című festményén például
    néhány dinamikus, elnagyolt ecsetvonással érzékeltette a sötétségből
    előre törő alakokat. Az Orfeusz imája című képen a görög énekes
    babérkoszorú és lant helyett egy cowboy kalapot és fényes öltönyt viselt.
    Grafikai alkotások közül a teremben a pasztellképek domináltak.
    Starmüller Katalin alkotásainak színvilága a szürrealizmust idézte,
    Bordy Margit képein pedig szimbolikus ábrázolásmódot vélhetünk
    felfedezni. Forró Ágnes figyelő szempárokat és állatalakokat rejtett el
    expresszív hangvételű műveibe. Sipos Sándor Anima című grafikájában
    a világos alap harmóniáját vékony vonalak és sötét, lazúros
    ecsetvonások törték meg, melyekből egy szempár körvonalazódott.
    Felházi Lenke grafikája ennél világosabb, üdébb hangnemben készült.
    Akadályok 1. című művében a pasztell sárga és lila árnyalatok
  • domináltak. A kompozíció középpontjában pedig egy ferdén elhelyezett
    létra kapott helyet. Vizi Katalin Rebirth című, nagyméretű, monokróm
    alkotása egy realisztikusan ábrázolt, gyermeki pózban fekvő női alakot
    jelenített meg. A kép finom vonalakkal és lágy kontrasztokkal
    nyomatékosította az alak által árasztott nyugalmat és békét. Matei
    László két akvarellt állított ki, melyek tájképeket jelenítettek meg. M.
    Lovász Noémi monotípiái a különböző formákkal és anyagokkal való
    kísérletezés példái voltak. Takács Gábor fametszeteiben pedig a Szent
    Kereszt templom kupoláját és egy nő arcképét örökítette meg.
    A terem több szobornak is helyet adott. Kolozsi Tibor Ébredés
    című bronzszobra egy arc és egy kéz részletének összekomponálásával
    mutatta be az ember ébredés utáni első cselekvését. Szinte érezni lehet a
    bágyadt kéz súlyát, ahogy a szemeket dörzsölve fáradtan ránehezedik az
    arccsontra. Az Ébredés masszivitásával teljes kontrasztban állt Nemes
    András Csaba Séta című szobra. A vékony, törékeny vonalak a kecses
    mozgás illúzióját keltették. Koncz-Münich András Körbe kék és Lelet
    című kerámiaszobraiban a koncentrikus mozgást különböző hosszúságú
    hengerek összekapcsolásával érzékeltette. Kolozsi Simona egy tulipánt
    és egy női portrét olvasztott eggyé Mese című alkotásában. A kék és
    arany részletek ötvözésével egészen egzotikus, keleties hatást keltettek
    Deák Zsuzsa A zsiráfos pendulum és az Alkémia című kerámia alkotásai.
    Az üveggel való kísérletezés példái voltak Nagy Anna Mária
  • Próbálkozások című kompozíciói. Palkó Enikő Király, királynő című
    kisméretű szobrai pedig a japán eredetű raku technikával készültek.
    Úgy vélem, hogy a kiállítás átfogóan mutatta be a Barabás Miklós
    Céh munkásságát, ugyanakkor rávilágított arra is, hogy tagjainak stílusa
    mennyire széles skálán mozog. Az idei tárlat közel száz alkotást
    számlált, melyek különböző műfajt, technikát és koncepciót képviseltek.
    Első hangzásra a felvezetőben említett művek témaválasztása és
    formavilága is erősen elüt egymástól. A korábban felvetett kérdések
    megválaszolásához néhány olyan kapcsolódási pontot szeretnék
    kiemelni, melyek a kiállított művek és alkotói törekvések heterogenitását
    árnyalják. Úgy vélem Salkaházi Sára portréja ugyanúgy tekinthető
    erkölcsi állásfoglalásnak, mint Zilahi Nono bányászportréi vagy Riti
    Róbert háborúábrázolásai. Az apokalipszis négy lovasa ugyanúgy utalt
    az elmúlásra, mint a memento mori szimbólumok Szentes Zágon és
    Tudorán Klára műveiben. A lovak motívuma pedig Horváth László
    fotóin is visszaköszönt. Az emberi lét korlátait ugyanúgy emelte ki
    Marinca Miraș Levitáció című fotója, mint Péter Félix Ad Astra szobra,
    Felházi Lenke Akadályok 1. alkotása vagy Kocsis Ildikó, a világot alkotó
    őselemeket ábrázoló képei. A kortárs művészeti törekvések, melyeket a
    kiállításon láthattunk, bizonyították, hogy a mindennapi élet és a
    hétköznapi tapasztalatok mennyire sokféleképpen értelmezhetők és
    kivitelezhetők a művészet eszközeivel. A tematikus kapcsolódási pontok
    mellett a kiállítást egybefogta és esztétikus egésszé kovácsolta a
  • szakértelem, ami elsősorban a művek megalkotása, majd azok
    elrendezése mögött állt, hiszen a kiállítók külön figyeltek arra, hogy az
    egymással harmonizáló, egymás energiáit felerősítő alkotások egymás
    mellé kerüljenek. Mindent összevetve, szerintem egy olyan tárlatot
    sikerült megvalósítani, ami kifejezi a művészcéh tagjainak kiemelkedő
    tehetségét és alkotói vágyát.
    András Bernadett