Fényképezőgépével
évtizedek óta örökíti meg a város életét, művészfotóit, arcképeit
kiállításokon csodálhatjuk meg. Horváth László hetvenévesen is Kolozsvár
száguldó fotósa. A vele készült beszélgetést az Erdélyi Napló
legfrissebb számában találhatják meg az olvasók.
A kolozsvári fényképész öt évtizede örökíti meg a kincses város
fontosabb eseményeit.
Horváth László még hetedikes diákként, 1963-ban kapta meg az első
fényképezőgépét , ami egy orosz gyártmányú FED volt. Aztán később egy
turistaút alkalmával vásárolt egy Zenitet, és ameddig át nem tért a
digitális fotózásra, azzal dolgozott – derül ki a vele készült
interjúból.
„A fürdőszoba volt a sötétkamra. Volt olyan eset, amikor egy kép
előhívásáért is felállítottam a labort: le kellett fedni a fürdőkádat,
behordani a dolgokat, előhívni a képet, utána mindent összeszedni,
kivinni, hiszen a fürdőre szükség volt. Nos, azért az egy képért kaptam
egy lejt… Inkább a szomszédoknak és általában gyerekek születésnapján
készítettem fotókat. Nem is tudom, mi ragadott meg hetedikes diákként a
fényképezésben. Érdekesnek tűnt, jó szórakozásnak…” – meséli a
fotográfus.
Az interjúból továbbá az is kiderül mikor jelent meg nyomtatásban az
első kép, hogyan is került kapcsolatba a sajtófotózással, de mesél arról
is, hogy mi a különbség a klasszikus és a digitális fotózás között.
