A mull hét végén nyílt meg a Képtár előcsarnokában a Megálló kortárs művészeti műhely rendezvényeként kétnégyfalusi művésznő, Sipos Gaudi Tünde és Tomos Tünde első egyéni tárlata.

A két fiatal alkotó közös úton indult, de egyetemi képzésük alatt más-más esztétikai tapasztalatot szereztek, mely kifeje­ző módszereik eltérésében érezhető. Nem csak felfogásban és technikában tér el a két művésznő, irányultsága, hanem jelképrendszerük által is.

Sipos Gaudi Tünde műfaja a plakát mint a közvetlenebb kommunikáció figyel­meztető eszköze. Az utcai plakátok zöme  manapság harsányan, bőszavúan kíván magához ragadni gyorsan felfogható, kevés gondolati erőfeszítést igénylő esz­közeivel. Sokszor álértékeket, megtévesz­tő finomkodásokat próbálnak ránk zúdí­tani. Tünde plakátjai lecsendesült gon­dolatiságról tanúskodnak, nem hirtelenül leszólító akcentust ülnek meg, hanem hosszabb elmélkedésláncolatba vonják szemlélőjüket. A napjaink társadalmi szorítóhelyzeteire is figyelmeztető plakátok megfontolt gondolatiságra ingerelnek.

Tomos Tünde diplomamunkáit mutat­ ja be e-tárlaton, egy képciklust, melynek középpontjában a mitikus, sokszor erőteletlen megbélyegzett farkas áll. Az al­kotó Hermann Hesse A pusztai farkas című filozofikus művére épített. Művein a legendákba beleszövődött farkas úgy jelenik meg, mint létezést szülő lény, melynek prédájává vagy szelídítőjévé válhat az ember. Éles figyelmeztető jelképkört közvetítenek e munkák, hangsúlyozva a mindannyiunkban meglapuló farkast, mellyel viaskodunk vagy kompromisszumra jutunk, elfelejtjük, majd meg­találjuk. A művész közlése által a farkas így az ösztönszerű tiszta lélek szimbólu­mává válik, fi filozófiai szálon haladva hat­nak ránk Tünde festményei maróan élénk, de hatásosan kifejező színvilágukkal.

A két Tünde képvilága elkülönítve bár, de egységes térben talált egymásra, esztétikai ráhangolódásra ingerelve.

Sántha I. Géza