Székely Géza (1958) grafikái küzdelmek erőpróbáit, a nekifeszülés dinamikáját és a véleményütköztetés bátorságát vállalják fel. A fehér papír felülete sorszerű drámai történésekkel, erőteljes kontrasztokkal, tárgyak és emberek utalásrendszerének hálójával válik súlyos felületté. Illúziók helyett a próbatételek sorozatát tárja fel, a felszín helyett a mélyre hatolás analízisét, a látvány egyszeri benyomásával az örök ismétlődés mítoszában lép át. Így képi világa az erőteljes kulturális elkötelezettség mértékével emel ki motívumokat, amelyeket az idő nemesített jelképtárrá és az alkotó jelenének problémaérzékenysége időszerűvé tesz.
Székely Géza (1985, Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskola, grafika szak)
egy folyton folyású (Babits) hagyományba lép be, amelyhez elkötelezett
viszonyulása nagyon tudatos és értékőrző szerepvállalás. A nagyság utáni
vágy a szellemi atyák felettes énjének elfogadásában is ott lüktet
képein. Filozofikus egyetemességre törekszik, mint a magyar grafikát
megújító Kondor Béla. A grafikai technikákkal kísérletezik, mint a
kolozsvári grafikai iskola jeles képviselői. A nemzeti jelképek
ritmusával anyanyelvi szinten beszél, mint Bartók Béla. Kötődései
alappillére a székely falu, amelynek bölcsője Alsócsernáton, de határa
alkotótáborokban elidéző szemlélődéssel kiterjed más falvak határáig.
Van egy hit a modern egyetemesség megélésében, amelyben az otthonban a
végtelen, a lokálisban az egyetemes és az egyszeriben a mitikus utáni
vágy mutatkozik meg. Pasztellképein a műfaj andalítóan lágy felülete
helyett a balladai előadásmód töredezettsége, színek kiváltotta
erőteljes ingere és vonalak lendületes sorsszerűsége függeszti fel egy
világkép elvesztésének folyamatát.
Pasztellrajzainak a sokszorosító grafika által való újraértelmezése és
új képeken való ismétlése erőteljes törekvés az elvonatkoztatásra. A
látvány első benyomásának kedvességéből egyre erőteljesebb lényeglátásra
törekszik. A világot az értelmiségi szereppel azonosuló művész szemével
vallatja. Hisz a humánumban, de pusztuló világot mutat. Mozgásban,
elmozdulásban ragadja meg a beállított elemet, így az értékek
átértékelve, kiemelt elemek egészhez való feszült és megkérdőjelezett
viszonyában jelennek meg.
Körök, időkerekek, petróleumlámpa üvegburájának domborulata a
kompozíciók centrumában jelzi, hogy egy metafizikus körforgás részesei
vagyunk emberi létezésünk örök küzdelmének számkivetésében.
A dráma erős expresszív konstrukciókban a hétköznapi történetsort
átlényegíti, a véletlenszerű mögött a sorszerűt firtatja. Az
elvonatkoztatás műveletével képletes víziókat hoz felszínre.
A székely falu faragott ornamentikája által női alakzatokat, felívelő
madarak rendezett sorát és kozmikus ősképek rejtett rendszerét idézi.
Művészetének jelképrendszere epizódokat és összefüggő történetsorokat
indít el, amelyben erőteljes személyes vallomásossága egy intellektuális
értelmezés skáláján mozog. Sokszorosított grafikái a jelképeket
szürreális gondolatgazdagságban magasabbra emelik, konstruktív formákban
modellezik a művész szabadságvágyát egy erőteljesen feszültséggel
terhelt világban. Gyakori képtémája a lent és fent világszintek
kapcsolatának elemzése. Konstruktív terei metafizikus létszemléletbe
vezetnek át, az ikonok letisztult puritán egyszerűségében vallanak a
tapasztalaton túli világszintről.
Életművének szintézisteremtő sorozata Madách Az ember tragédiája drámai
költeményének képsorozata. Nem gondolom illusztrációnak. A kiemelt
drámai színek számomra olyan sűrű képi írásnak tűnnek, amelyek minden
képen törekednek saját karakterrel létösszegzést adni. Betűk grafikus
vonalai túllépnek az írás verbális jellegén. Szép a foltok szabadsága és
a vonal erezetének véletlenszerűsége néha egy-egy zárt rendszeren
belül. Egyén és közösség elidegenedett viszonyának súlyát viszik tovább
ezek a képek. Ebben a folyamatban a kép szigorú struktúrájában rámutat a
káosz uralmára is.
A legkonkrétabb tárgyválasztásánál érzem a személyes vallomást, és
emberfiguráinak viszonyrendszerében érzem a legtárgyiasabb analitikust.
Benő Attila Egy század arcai kötetének illusztrációi egy képregény
játékos szabadságával teremtenek karaktereket és életképeket a kor
katonájának hangulatáról.
Székely Géza művészete erős karaktervonással és intellektuális többlettudással kérdez rá az én és világ kapcsolatára.
DEÁK FERENC LORÁND