Vetro Artúr titka
Művei figyelmes szemlélete “titkára” is rávezet, amelyről soha sem szólt, hisz nem szokott műveiről beszélni (hacsak még nyomdafestéket nem látott esszéiben nem vall magáról). Ez a “titok” pedig, hogy mint minden igaz nagy művesz, műveiben a tökéletességet próbálta megformálni-Ierajzolni. Legteljesebb megvalósulasát az embeti testberi - és a szellen, erejét sugárzó emberi arcban látta, abban, amelyet Isten “saját képére és hasonlatosságára” teremtett.
Egyfajta - tudatos, vagy tudattalan istenkeresés ez is. Mint egyébként - egész életünk.
Fodor Sándor, író
Műterem Iátogatás
Mint szobrász Ieginkább a téralakító monumentális formaképzés érdekelte. Térszobrok, busztok, allegorikus figurák készültek Donát úti műtermében. Megmintazta a magyar ás a román nép kimagasló személyiségeit, szellemi vezéreit. Köztereken kapott helyet Dózsa György-, Eftimie Murgu-, Kossuth Lajos-, Nicolae Bălcescu-, Varga Katalin-, Bolyai János-, George Coșbuc-, Ady Endre-szobra. Plasztikai munkáit finom szénrajzok, lírai fogantatású tájképek kísérték, melyek csak mostanában bukkantak föl kiállitásokon.
Közöttünk marad a szobrász: szellemi és művészi hagyatéka őrzi meg emlékét.
Murádin Jenő
Kiállítás 1995
A rendkívül precíz és elmélyült karakter ábrázoláson túl Vetro Artúr munkásságában fontos szerepet játszott kultúrtörténeti értékeink megörökítése. Szobrai és grafikái az erdélyi művelődési élet nagyjainak állítanak emléket: Ady Endre, Fekete Mihály, Romul Ladea, Kelemen Lajos, Aurel Ciupe, Nagy lmre, Kőmives Nagy Lajos, Szabó T. Attila, hogy csak néhényat említsünk a rangos névsorból. (…)
Vetro Artúr meditációra hajló életszemlélete sajátos plasztikai világot teremtett, amelynek legfőbb jellemzői a tökéletes arányok, a Iekerekítettség, a nyugalom és belső derű.
NémethJúlia
Un mare artist
Pentru un om de cultură din generația de după “Criterion” ce reunea mari spirite ca:
Mircea Eliade, Mircea Vulcănescu, Romulus Vulcănescu, Petre Comarnescu, lonel Jianu, problema care i se punea ui Vetro în față nu era de a se adapta neapărat unul model dintr-un orizont cultural sau altul, ci mai degrabă de a se autodefini, de a-i găsi un drum propriu; cultura transformându-se în suport, în catalizator al trăirii creatoare.
Dr. Alexandra Rus
Vallom apám gondolatát, ami a kín-örömben születendő TETT elsőbbségét hírdeti a LÁTVA-LÁSSANAK-kal szemben.
Apámnak volt egy jó szokása, amint a pályatársai közül valaki meglátogatta műtermében, bekapcsolták a magnót, rögzítve így az illető elmélkedéseit az alkotásról, stílusokról. Emellett gyűléseken gyors skicceket, vázlatokat készített papírra vetve kollégái földi mását. Valószínű tettét az a megérzés igazolta, ami szerint az idő vasfoga elhomályosítja kortársainak arcélét.
Emlékszem, hogy Nagy Albert festőművészből csak ő tudott kicsikarni egyfajta hitvallás-félét, amit aztán magnóra rögzítve felhasznált írásaihoz. Még ma is fülembe cseng Berci bátyám érces hangja. “Játszi könnyedséggel vetette papírra a krokik, vázlatok sorozatát, amelyek legtöbbje önálló műalkotásként is jelentős. Grafikai termésére ugyanakkor a különleges rajzkészségéből fakadó, sajátos formai jegyeken kívűl, művészlélek elemző képessége, a belső ént is megjeleníteni képes alkotói sokszínűség jellemző” – mondja Németh Júlia.
Gábor Dénest idézve: “az 59 éves Nagy Imrét ábrázoló 1952-es szénrajza az idősebb, elmélyülten szemlélődő, bölcs és tekintélyes alkotótárs mélyen átélt kongeniális megjelenítése, csakúgy mint Szervátiusz Jenő vagy Benczédi Sándor portréi. A Balaskó Nándort ábrázoló ceruzarajz láthatóan a pillanat szülte hangulat. Könnyedségével készült, kevés eszközzel, csupán néhány vonallal körülhatárolt remekmű.”
Talán ez a kötet hozzájárul majd ahhoz, hogy az írott szó és a papíron kitüremkedő vonalháló útján élesebben előbukkanjanak az idő és tér fojtogató koordinátáinak rácsrendszeréből Vetro Artúr kortársainak arcélei, gazdagítva ezáltal egyre bővülő szellemi kincsestárunkat.
Vetró András szobrász
…
Mint
szobrásznövendék már nem lehettem Vetro mesternek a tanítványa, de megragadtam
minden alkalmat, hogy valamilyen ürügy folytán műtermébe látogathassak. A
mindenkori “mester” igyekszik megtanítani tanítványait arra amit tud, vagy amiről úgy véli, hogy
tanítványainak szüksége van. Vetro mester esetében az volt az érzésem, hogy
képtelenség elsajétítani azt a tudást, amit ő birtokol. Kihagyhatatlan volt a
mondanivalója, többnyire egyik témáról észrevétlenül siklott át a másikra
sejtetve a kifinomult összefüggéseket. Nála az elmélet és a gyakorlat teljesen
kiegészítette egymást, egységbe tudta foglalni gondolatait tetteivel. A szó
szoros értelmében a kiegyensúlyozottság és a teljesség sugárzott a mesterből,
mindig az volt a érzésem, hogy határozottan tudja mit és miért tesz. Erre a
céltudatos magatartásra mint példaképre mindannyiunknak szüksége van, különösen
ha el szeretnénk igazodni az élet és a művészet útvesztőiben. Köszönjük mester!
Kolozsi Tibor
