Lepkeálom Mert mit is tesz valójában Horváth Gyöngyvér? Nyitott szemmel jár a világban, elraktározza magában a látottakat, hogy aztán megfelelő érlelési folyamat után feldolgozza. Persze korántsem mindegy, hogy mit vesz észre a világból, mire képes ráhangolódni és érzelmi-értelmi szűrőjén áteresztve grafikailag megjeleníteni. Hiszen amibe mi most általa bebocsáttatást nyerünk az valójában egy külön bejáratú, valóságelemekből felépített virtuális világ. Ahol a főszerepet korántsem a harsogó, magakellető, első pillantásra szembeötlő látványelemek alkotják. Ellenkezőleg. A művész az elmúlásban is képes felfedezni a szépet. Nem titkolt nosztalgiával fordul a haldokló természet és a leépülőben levő épített környezet kínálta rejtett kincsek felé. Talán ennek a sajátos, általa kikísérletezett és kiérlelt stílusnak is ebbéli vonzalma képezi az alapját. A kékes-lilás-rózsaszínes derengésben szerényen megbúvó bogáncs vagy mákgubó, a fagyos tél leheletében didergő patakpart, egy jobb időkre váró elárvult csónak csupán néhány eleme ennek a visszafogottságában és líraiságában megkapó művészi világnak, amelyet tematikája ellenére is felforrósít a grafikus erőteljes érzelmi hozzáállása. Nem beszélve az olyan sajátos látványelemekről, mint egy-egy lepusztulóban levő polgárház maradvány részlete, egy nemes formáját haldoklásában is megőrző ablakkeret, vagy míves, önmagában is műalkotásnak számító ajtókilincs jelent. A múlt reminiszcenciái nyernek művészi megfogalmazást és öröklétet ebben a rejtett szépségekben bővelkedő, sajátos művészi világban. Ártér S akkor még nem szóltam a Lepkeálomról, erről a sajátos valóságrészletekből felépített formai bravúrról, egyfajta pillangó-leány összecsengésről, egybeolvadásról, amely akár rafinált spekulatív szerkesztés eredménye is lehetne, ha nem rendelkezne olyan magával ragadó spontaneitással. A színek és formák tökéletes harmóniáján túl éppen ebben keresendő az a különleges hatás, amit a befogadóra gyakorol. A pillangók egyébként végigkísérték Horváth Gyöngyvér egész életművét, talán egyetlen kiállításáról sem hiányzott ez a tematika.

És utoljára hagytam, de távolról sem holmi minősítés szándékával kollográfiáit. Azt a sajátos műfajt, amely mellett mindvégig kitartott, s amelynek újabb híveket is szerzett a nagyenyedi nemzetközi művésztáborban, ahol oktatóként is tevékenyen közreműködik. A műfaj adta lehetőségek nyomán itt játékos kedvét is szabadra engedhette, s ez természetesen jóval élénkebb, gazdag színvilágot is eredményezett. Barokkos formadömping, elvontabb, de konkrét formában is jelentkező, sajátos struktúrák, amilyen például a családi album ötletes, kedvesen huncutkodó, olykor egyenesen groteszkbe hajló összetevőinek a megformálására.

Barokk