Horváth Gyöngyvér kiállítása a Barabás Miklós Galériában
Múltőrző
NÉMETH JÚLIA
http://www.szabadsag.ro/szabadsag/servlet/szabadsag/template/archive%2CPArchiveArticleSelectedScreen...
Múltőrző
Horváth Gyöngyvér zömében vegyes technikával készült, a fekete-fehér
variációira alapozott munkáit állította ki a Barabás Miklós Céh Farkas
utcai galériájában. Ennek ellenére mi sem áll távolabb a művésztől mint a
fekete-fehér ellentétének kegyetlen szigora. Ellenkezőleg. Sajátos
színbeszédét az árnyalatok kimeríthetetlennek tűnő tárháza gazdagítja,
sejtelmesen suttogó, enyhén színes ködökbe burkolva a művészi
mondanivalót, a grafikusnak a világról alkotott véleményét, sajátos
viszonyulását önmagához és környezetéhez. Ez a viszonyulás pedig
egyértelműen és hangsúlyosan érzelmi és lírai fogantatású. Bizonyos
mértékig talán ellent is mond az egykori Horváth Gyöngyvér rézkarcokban
megfogalmazott, drámai hangvételű, férfiasan határozott, erőteljes
vonalbeszédben testet öltött grafikai megnyilatkozásainak. Csakhogy a
művész műfajt váltott és a mesterétől, Feszt Lászlótól elsajátított,
különleges eljárás, a fölöttébb látványos és gazdag megnyilatkozási
lehetőségeket biztosító kollográfia mellett – amelyhez, az itt
kiállított munkák tanúsága szerint a mai napig nem lett hűtlen –
kialakított magának egy sajátosan újszerű, a lavírozott akvarell és a
pasztell kombinációjára emlékeztető, olykor kollázsszerű adalékokkal is
fűszerezett módszert. Technikáját nem ismerem, a művész nem árulta el
konkrétan hogyan is készülnek grafikai lapjai, és én nem is faggatóztam,
műhelytitkaikat ugyanis kevesen kürtölik szét, s a befogadó számára
amúgy is a végeredmény, maga az műalkotás a fontos. Az pedig önmagáért
beszél. Elsősorban természetesen látványként, de aki egy lépéssel tovább
akarna menni, akár pszichológiai tanulmányt is írhatna az itt
bemutatottakról.
Lepkeálom
Mert
mit is tesz valójában Horváth Gyöngyvér? Nyitott szemmel jár a
világban, elraktározza magában a látottakat, hogy aztán megfelelő
érlelési folyamat után feldolgozza. Persze korántsem mindegy, hogy mit
vesz észre a világból, mire képes ráhangolódni és érzelmi-értelmi
szűrőjén áteresztve grafikailag megjeleníteni. Hiszen amibe mi most
általa bebocsáttatást nyerünk az valójában egy külön bejáratú,
valóságelemekből felépített virtuális világ. Ahol a főszerepet korántsem
a harsogó, magakellető, első pillantásra szembeötlő látványelemek
alkotják. Ellenkezőleg. A művész az elmúlásban is képes felfedezni a
szépet. Nem titkolt nosztalgiával fordul a haldokló természet és a
leépülőben levő épített környezet kínálta rejtett kincsek felé. Talán
ennek a sajátos, általa kikísérletezett és kiérlelt stílusnak is ebbéli
vonzalma képezi az alapját. A kékes-lilás-rózsaszínes derengésben
szerényen megbúvó bogáncs vagy mákgubó, a fagyos tél leheletében didergő
patakpart, egy jobb időkre váró elárvult csónak csupán néhány eleme
ennek a visszafogottságában és líraiságában megkapó művészi világnak,
amelyet tematikája ellenére is felforrósít a grafikus erőteljes érzelmi
hozzáállása. Nem beszélve az olyan sajátos látványelemekről, mint
egy-egy lepusztulóban levő polgárház maradvány részlete, egy nemes
formáját haldoklásában is megőrző ablakkeret, vagy míves, önmagában is
műalkotásnak számító ajtókilincs jelent. A múlt reminiszcenciái nyernek
művészi megfogalmazást és öröklétet ebben a rejtett szépségekben
bővelkedő, sajátos művészi világban. Ártér
S akkor még nem szóltam a Lepkeálomról,
erről a sajátos valóságrészletekből felépített formai bravúrról,
egyfajta pillangó-leány összecsengésről, egybeolvadásról, amely akár
rafinált spekulatív szerkesztés eredménye is lehetne, ha nem rendelkezne
olyan magával ragadó spontaneitással. A színek és formák tökéletes
harmóniáján túl éppen ebben keresendő az a különleges hatás, amit a
befogadóra gyakorol. A pillangók egyébként végigkísérték Horváth
Gyöngyvér egész életművét, talán egyetlen kiállításáról sem hiányzott ez
a tematika.
Mert
mit is tesz valójában Horváth Gyöngyvér? Nyitott szemmel jár a
világban, elraktározza magában a látottakat, hogy aztán megfelelő
érlelési folyamat után feldolgozza. Persze korántsem mindegy, hogy mit
vesz észre a világból, mire képes ráhangolódni és érzelmi-értelmi
szűrőjén áteresztve grafikailag megjeleníteni. Hiszen amibe mi most
általa bebocsáttatást nyerünk az valójában egy külön bejáratú,
valóságelemekből felépített virtuális világ. Ahol a főszerepet korántsem
a harsogó, magakellető, első pillantásra szembeötlő látványelemek
alkotják. Ellenkezőleg. A művész az elmúlásban is képes felfedezni a
szépet. Nem titkolt nosztalgiával fordul a haldokló természet és a
leépülőben levő épített környezet kínálta rejtett kincsek felé. Talán
ennek a sajátos, általa kikísérletezett és kiérlelt stílusnak is ebbéli
vonzalma képezi az alapját. A kékes-lilás-rózsaszínes derengésben
szerényen megbúvó bogáncs vagy mákgubó, a fagyos tél leheletében didergő
patakpart, egy jobb időkre váró elárvult csónak csupán néhány eleme
ennek a visszafogottságában és líraiságában megkapó művészi világnak,
amelyet tematikája ellenére is felforrósít a grafikus erőteljes érzelmi
hozzáállása. Nem beszélve az olyan sajátos látványelemekről, mint
egy-egy lepusztulóban levő polgárház maradvány részlete, egy nemes
formáját haldoklásában is megőrző ablakkeret, vagy míves, önmagában is
műalkotásnak számító ajtókilincs jelent. A múlt reminiszcenciái nyernek
művészi megfogalmazást és öröklétet ebben a rejtett szépségekben
bővelkedő, sajátos művészi világban. Ártér
S akkor még nem szóltam a Lepkeálomról,
erről a sajátos valóságrészletekből felépített formai bravúrról,
egyfajta pillangó-leány összecsengésről, egybeolvadásról, amely akár
rafinált spekulatív szerkesztés eredménye is lehetne, ha nem rendelkezne
olyan magával ragadó spontaneitással. A színek és formák tökéletes
harmóniáján túl éppen ebben keresendő az a különleges hatás, amit a
befogadóra gyakorol. A pillangók egyébként végigkísérték Horváth
Gyöngyvér egész életművét, talán egyetlen kiállításáról sem hiányzott ez
a tematika.És utoljára hagytam, de távolról sem holmi minősítés szándékával kollográfiáit. Azt a sajátos műfajt, amely mellett mindvégig kitartott, s amelynek újabb híveket is szerzett a nagyenyedi nemzetközi művésztáborban, ahol oktatóként is tevékenyen közreműködik. A műfaj adta lehetőségek nyomán itt játékos kedvét is szabadra engedhette, s ez természetesen jóval élénkebb, gazdag színvilágot is eredményezett. Barokkos formadömping, elvontabb, de konkrét formában is jelentkező, sajátos struktúrák, amilyen például a családi album ötletes, kedvesen huncutkodó, olykor egyenesen groteszkbe hajló összetevőinek a megformálására.
Barokk
NÉMETH JÚLIA
http://www.szabadsag.ro/szabadsag/servlet/szabadsag/template/archive%2CPArchiveArticleSelectedScreen...
