Látom boldog megtorpanásukat Mátyás király szülőháza, majd néhány lépésnyire a ferencesek zárdája, a (most már) hajdani zenei líceum épülete előtt, aztán elzarándokolhatunk velük a Farkas utcába, a frissen felújított református templomhoz, az Apáczai Csere János iskolájának romját őrző reneszánsz kapukhoz; döbbenten állnának itt meg a Kolozsvári testvérek, Márton és György Szent György-szobránál, hiszen lám, 1373-ban még Donatello előtt itt született az első szobor, amelynek az alakja, szakítva a gótika aszkézisével, kihajlik a térbe, hogy lándzsáját a sárkány torkába döfhesse. Innen benézhetnénk a Wolphard–Kakas-ház udvarára, több kapualjba, s felmennénk a hajdani Mátyás tér 20-as számú házának emeletére, ahol az egyik szobában egy 1540 körül készült ajtókeret fogadna ezzel a felirattal: Verbum Domini Manet in Aeternum.

Aztán a reneszánsz mesterek kissé megbotránkozva, a későbbiek viszont elismeréssel gyönyörködhetnek barokk templomaink külső és belső ragyogásában, Schuchbauer Antal és Nachtigall János szobraiban a Szent Mihály-templom szószékén, a Bánffy-palotában, a Státuában és a Mária-oszlopban a szentpéteri templom kapujánál.

De most visszatérünk ide, a Minervába, Árkossy Istvánhoz, akinek látogatásunkat köszönhetjük. Igen, nem véletlen, hogy egész Európában, a Krisztus utáni 21. század elején éppen Árkossy István, a kolozsvári festő érezte elérkezettnek az időt, s nem egy brüsszeli, Loire menti vagy kölni művész, ahol nem romokban, hanem épen maradtak meg a stíluskorszakok. Nem, nem ők, hanem a kolozsvári festő érezte szükségesnek, hogy odaálljon a tükör elé, és előhívja önmagából A Festőt, azt az örökéletű művészt, aki minden időkben, a művészettörténet minden pillanatában ott állt a tükör előtt és az ember szépségében gyönyörködött. Micsoda istenkáromló beszéd ez 2016 művészetének a csúcsán!

Pedig, még egyszer mondom: igenis, éppen és csak egy kolozsvári festő faggathatja Leonardót, Rembrandtot, Dürert, miért éppen Európát kívánja a gonosz elveszejteni. S ha sikerül neki, mit veszítünk, ha az európai szellem szórványait lemetszi a tudatlanság, a primitívség, az ostobaság, a telhetetlenség, a műveletlenség, a gyűlölet Góleme?

És csakis egy kolozsvári festő táplálhatja az emberiségben, bennünk a reményt, hogy a művészetnek nem egy korszaka csupán, hanem törvénye az újjászületés; mert ennek a városnak Mátyás király, Apáczai Csere János és Dávid Ferenc óta évszázadonként, a 20. században pedig 20-30 évente kellett újjászületnie az ember szépségére törő alantas hatalmak ellenében!

Európa tudatvesztése idején Árkossy kiállítása és albuma tüntetés; Árkossy a Nagymesterekkel tüntet a sehol máshol és soha a világon/világban meg nem ismételhető önarcképünkért. Mindannyiunk önarcképéért, ami ezekből visszanéz reánk; és tüntetés a kezünkért, amellyel ezt a csudát, Európa önarcképét létrehoztuk.