Ez az oldal sütik (cookies) használatával javítja élményét, miközben Ön ellátogat ezen a webhelyen.

Kérjük, legyen kedves és fogadja el az alább felsorolt sütik használatát a folytatáshoz.

  • Session-süti: a munkamenet adatainak tárolására
  • Ügyfél-süti: Ön tárolja, hogy elfogadta a sütik használatát
  • Statisztika-süti: Ön tárolja, hogy elfogadta a sütik használatát

BMC tagok

vissza

Kós András


Tiszteletbeli elnők
1914-2010

Tagságok

Barabás Miklós Céh 1994-től
Romániai Képzőművészek Szövetsége

Személyi adatok

Sztána, 1914. november 4.
Kolozsvár, 2010. június 11.
Szobrászművész. Kós Károly fia, Kós Balázs, ifj. Kós Károly, Koós Zsófia testvére

ÉLETRAJZI ADATOK

• 1914. november 4-én született a Kolozs megyei Sztánán. Apja Kós Károly, anyja Balázs Ida.
• 1925-1928 között a bánffyhunyadi Román Állami Gimnázium diákja.
• 1928-tól a kolozsvári Református Kollégiumban folytatja tanulmányait, ott is érettségizik.
• 1932-ben beiratkozik az akkor még Kolozsváron működő Szépművészeti Iskola első évfolyamára. Az iskola később Temesvárra költözik, ott folytatja tanulmányait. Tanára és irányítója Romulus Ladea.
• 1936 nyarán részt vesz egy falukutató tábor munkájában.
• 1938-ban a temesvári Szépművészeti Akadémia szobrászati szakának elvégzésével rajztanári oklevelet szerez.
• 1939-ben Kolozsváron állít ki először a Barabás Miklós Céh fiataljainak csoportjával.
• 1940-ben Kolozsváron telepedik le, ahol az Állami Polgári Fiúiskola rajztanára. Rajzot, kézimunkát és mezőgazdasági ismereteket oktat.
• 1941-ben a magyar művelődési kormányzat megbízza Bethlen Gábor Kolozsvárra szánt szobrának elkészítésével. Tervét elfogadják, de kivitelezésére a háború miatt nem kerül sor.
• 1942-ben a VI. Nemzeti Képzőművészeti Kiállítás alkalmából elnyeri a vallás- és közoktatási miniszter az évi kőszobrászati díját.
• 1944 márciusában mozgósítják, októberben harctéri szolgálatra osztják be.
• 1945 májusában szovjet fogságba esik, fogolyként három évet tölt Örményországban.
• 1948 májusában kerül haza Kolozsvárra.
• 1949 januárjában a kolozsvári Magyar Művészeti Intézet Színházművészeti Karára nevezik ki adjunktusnak. A rendező szakos hallgatóknak színpadismeretet, rajzot, makettkészítést, művészettörténetet tanít.
• 1950-től a Magyar Művészeti Intézet megszűnése után az ugyancsak Kolozsváron létesített Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskola szobrászati szakának oktatója, majd tanszékvezetője is.
• 1954-ben feleségül veszi Faluvégi Ibolyát.
• 1960-ban születik Katalin Zsuzsanna leánya.
• 1968-ban megkapja a Romániai Képzőművészek Szövetségének szobrászati I. díját. Ugyanebben az évben Románia államtanácsa Művelődési Érdemrenddel tünteti ki.
• 1973-ban megtervezi a Kós család síremlékét, amely a Házsongárdi temetőben kerül felállításra.
• 1980-ban főiskolai állásából nyugalomba vonul.
• Az 1994 januárjában –- Kós András és Abodi Nagy Béla festőművész kezdeményezésére -- újraalakult Barabás Miklós Céh tiszteletbeli elnökévé választja, amely tisztséget haláláig betöltötte.
• 2003-ban felavatják Nagyváradon az 1941-ben megtervezett Bethlen Gábor szobrát.
• 2004-ben, 90 éves korában megjelenik önéletrajzi kötete Élet és rajz címmel, saját illusztrációival.
• 2007-ben alkotásainak legjavából 26 szobrot a Farkas utcai templomnak adományoz, azzal a feltétellel, hogy az épület sekrestyéjében állandó kiállítás keretében megtekinthetők legyenek; a kiállítást ugyanebben az évben megnyitják.
• 2010. június 11-én, 96-ik évében elhunyt Kolozsváron; a Házsongárdi temetőben, az általa tervezett Kós-síremlék tövében helyezték végső nyugalomra.

Életútja

A második világháború után hadifogságba került (1948-ig). Színházi díszlettervező Kolozsvárt (1948), a Magyar Színművészeti Intézet rendező szakos tanára (1949), majd a Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskola tanszékvezetője nyugalomba vonulásáig (1950-80).

Már gyermekkorában saját meséit illusztrálta és nyomtatta ki apja sztánai műhelyében. Színpadi díszletet tervezett Szentimrei Jenő Csáki bíró lánya c. kalotaszegi balladája és Erkel Hunyadi László c. operája kolozsvári bemutatójához; elkészítette Tamási Áron Rügyek és reménység c. elbeszéléskötete (1935) és a Versekben tündöklő Erdély c. antológia (1941) címlapját. Művei közül kiemelkedik Bethlen Gábor-szoborterve; kiállításon mutatta be a Bábolnai felkelés (bánpataki mészkő, 1957), Bolyai (bronz, 1965), Apáczai (tölgyfa, 1975), Déryné (körtefa, 1975) és Tótfalusi Kis Miklós (tölgyfa, 1976) fejszobrát.

Újabb szobrairól szólva Gazda József a feszültségek és ellentét-elemek szerepét emelte ki: "Hallatlan energiákat szorít műveibe [...] Minden mű a maga nemében kettős egység, s mint ilyen polarizált, ellentétpólusok szelídülnek benne egységgé."

Vitacikkeiben Az Ima és az Akt c. alatt Constantin Brâncuși és Korondy Jenő művészetét méltatta (Utunk, 1977/48), s a megtámadott Nagy Imre védelmére kelt (Utunk 1978/29), Válogassuk meg szavainkat c. tanulmányában pedig saját ars poeticáját fogalmazta meg, leszögezve a művészetkritikusok sürgette európai felzárkózással kapcsolatban: "...nem len-ne-e kézenfekvőbb itthon kezdeni a fölzárkózást, egyelőre a magunk Európájához: saját magunkhoz, saját eszményeinkhez, saját törekvéseinkhez, Apáczai, Misztótfalusi, Mikes, Kőrösi Csoma Sándor szelleméhez?" (Korunk, 1982/9). Művészetének reprezentatív bemutatására 1990-ben Kolozsvárt, 1991-ben a magyarországi Szentendrén került sor.

Kós Károly gyermekei közül ő ment el utoljára, 2010. június 15-én kísérték végső nyughelyére, a Házsongárdi temetőbe.
(Ismeretlen szerző)

Tanulmányok

Középiskolai tanulmányait Bánffyhunyadon kezdte,
és a kolozsvári Református Kollégiumban végezte (1932),
Temesvárt a Szépművészeti Akadémián szerzett rajztanári oklevelet (1938).

Kiállítások

EGYÉNI KIÁLLÍTÁSOK

  • 1967 Bukarest
  • 1969 Kolozsvár
  • 1979 Kolozsvár
  • 1990 Kolozsvár
  • 2007 állandó életmű-kiállítás nyílik a kolozsvári Farkas utcai református templom sekrestyéjében

KÜLFÖLDÖN

  • 1972 Isztambul
  • 1991 Szentendre

 CSOPORTOS KIÁLLÍTÁSOK

  • 1939 Kolozsvár - Barabás Miklós Céh (BMC) fiataljai
  • 1941 Kolozsvár - BMC fiataljai
  • 1942 Kolozsvár - VI. Képzőművészeti kiállítás
  • 1943 Kolozsvár - Műcsarnok megnyitó
  • 1943 Kolozsvár - BMC kiállítás
  • 1943 Marosvásárhely - BMC kiállítás
  • 1946 Kolozsvár
  • 1948 Kolozsvár
  • 1949 Kolozsvár
  • 1950 Kolozsvár
  • 1950 Bukarest
  • 1951 Bukarest
  • 1953 Kolozsvár
  • 1953 Bukarest
  • 1954 Bukarest
  • 1955 Kolozsvár
  • 1956 Kolozsvár
  • 1959 Kolozsvár
  • 1960 Kolozsvár
  • 1960 Bukarest
  • 1961 Kolozsvár
  • 1961 Kolozsvár
  • 1962 Kolozsvár
  • 1963 Bukarest
  • 1964 Kolozsvár
  • 1970 Bukarest
  • 1971 Kolozsvár
  • 1974 Kolozsvár
  • 1976 Kolozsvár
  • 1996 Kolozsvár - BMC
  • 1997 Marosvásárhely - BMC
  • 1999 Kolozsvár - BMC

KÜLFÖLDÖN

  • 1941 Budapest
  • 1943 Budapest - Szépművészeti Múzeum
  • 1944 Budapest - Szépművészeti Múzeum
  • 1957 Szentpétervár
  • 1957 Moszkva
  • 1958 Minszk
  • 1958 Varsó
  • 1973 Eastbourne (Anglia)
  • 2015 Budapest, Magyar Nemzeti Galéria, "Sors és jelkép". Fejezetek az erdélyi magyar képzőművészet történetéből 1920-1990
  • 2015 Budapest, Bajor Gizi Színészmúzeum, „Ritkán látott Kolozsvár”

http://www.youtube.com/watch?v=dHWwLq3Q460 Portré film

Más adatok

Kós András. Kolozsváron 1931-ben kezdi meg művészeti tanulmányait, majd Temesváron szerez diplomát. Szobrásznövendékként Romul Ladea tanítványa. Eleinte agyagban, fában, később egyre inkább kőben dolgozik. Jól rajzol. Mint szobrász és grafikus mutatkozik be, s a kritika olykor még mindkét műfajban egyforma hangsúllyal (sőt grafikus voltát túlbecsülve!) méltatja teljesítményét. „Szobrai— állapítja meg Vásárhelyi Z. Emil — erőteljes és biztos kezű fafaragó ember művei. Apjáról készült portréja még erős Ladea-hatás alatt áll; a formák önmagukba mélyedt zártságas monumentális darabossága a bánáti mester keze­nyoma" (Erdélyi Helikon). Ladea hatását mutatják ki nála éppolyan hangsúlyo­san Ion Vlasiu, Szentimrei Jenő és mások is. Apjáról és lánytestvéréről készült szobrai (az 1939-es tárlaton) egyébként jobb kritikát kapnak, mint egyetlen na­gyobb alkotása, a Kalotaszegi kísértet, melynek „barokkos kuszaságát" marasz­talják el. Elismerés kíséri népdal-illusztrációit. Szenvedélyes gyűjtője akkoriban a népdaloknak, s tollrajzokkal maga illusztrálta őket. „Báj, frisseség " és „különös térérzék" jellemzi e rajzokat, olvassuk egyik kritikájában (Erdélyi Helikon), míg másutt a kevés vonallal sokat mondó illusztrációit méltatva „az erdélyi grafika reménységei" között emlegetik (Keleti Újság). Az 1941-es tárlatra csak szobrokat hoz. Egy bizáncias megformáltságú Krisztus-fejet, egy Férfiportrét és Ülő nő című szobrát. Kőbe, illetve márványba faragott szobraiban „az anyaggal való bánni-tudást és együttérzést", a konstruktív és monumentális szerkesztést hangsúlyozza a kritika.
(Ismeretlen szerző)

Kiállítások / Médiavisszhang

Képgaléria

Hírek

Vdovkina Anastasia 2021 Március, 28

Bizar kapcsolatok 2021 Március, 12

Sánta Csaba 2021 Február, 25

Kiállítások

In Memoriam - elődeink 2021 Február, 23

BMC 2020 2021 Február, 11

BMC 2019 2020 Február, 06

1