A Marosmentéről (Csombordról, illetve Enyedről) került Ko­lozsvárra. Itt kezdi s Temesváron és Bukarestben fejezi be főiskolai tanulmá­nyait. Későbbi férjével, András Lászlóval jut ki egy nyugat-európai tanulmány­útra. Egy időre tanári állást vállal, majd — a felszabadulás után— folyóiratok­nak és kiadóknak illusztrál. (Súlyos szívbaja miatt a festést később abbahagyja; az ötvenes évek közepén állított ki utoljára.) A fiatalok tárlatain kiváló akvarellistának ismerik meg. „Ködös tónusú akvarelljei — írja Vásárhelyi Z. Emil — mintha Hollandia páratelt levegőjét s Frans Hals különös hideg-szürkéit hozták volna közénk" (Erdélyi Helikon). Az 1939-es tárlaton Halászok című festményének „színre férfias kompozícióját" és Sírásója „bravúrosan megrajzolt" alakját emelik ki. A nehéz festői feladatokat keresi, olvassuk másutt,s azokat „elsőrangú rajz­készségével" meg is oldja. A fiatalok második bemutatójáról Fazakas inas című akvarelljét állítják példának Finta Zoltán tüzes színekben pompázó Csendéletét méltatja.