Ez az oldal sütik (cookies) használatával javítja élményét, miközben Ön ellátogat ezen a webhelyen.

Kérjük, legyen kedves és fogadja el az alább felsorolt sütik használatát a folytatáshoz.

  • Session-süti: a munkamenet adatainak tárolására
  • Ügyfél-süti: Ön tárolja, hogy elfogadta a sütik használatát
  • Statisztika-süti: Ön tárolja, hogy elfogadta a sütik használatát

BMC tagok

vissza

Szolnay Sándor


Alapító tag
1893-1950

Tagságok

Barabás Miklós Céh 1929-től
Nagybányai Festők Társasága

Személyi adatok

Kolozsvár, 1893. november 4.
Kolozsvár, 1950. április 14.

Tanulmányok

Kolozsváron a Katolikus Főgimnáziumban érettségizik 1911-ben, https://brassai.blue-l.de/hometable?classid=988 ,

Kolozsvári véndiák

Más adatok

Négy éves korában édesanyját, kilenc évesen édesapját veszíti el. Kolozsváron a Katolikus Főgimnáziumban érettségizik 1912-ben, https://brassai.blue-l.de/hometable?classid=988 , majd Budapesten építészetet kezd el tanulni. Mindeközben először próbaidős, a következő évtől rendes hallgatója a Magyar Királyi Képzőművészeti Főiskolának. A következő tanévben, 1914-ben besorozzák frontszolgálatra, később fogságba esik és 19-ben beteg tüdővel érkezik haza Kolozsvárra. 1921 őszén beiratkozik a Nagybányai Szabad Festőiskolába. 1922-ben négy hónapig Budapesten Réti István növendéke a főiskolán, 24 és 27 között Nagybányán él, majd hazatelepedik Kolozsvárra. 1930-ban részt vesz a Barabás Miklós Céh megalakításában, 33 és 35 között szabad-iskolát tart fenn Szervátiusz Jenővel. Bejárja Erdélyt, lakik Nagyenyeden, Segesváron és Székelykeresztúron is. 41-ben végleg visszamegy Kolozsvárra, ahol részt vesz a BMC újjászervezésében és Kós Károly elnök mellett a művészszervezet titkára és gyakorlati irányítója. Elkötelezetten küzd egy képzőművészeti iskola létrehozásáért Kolozsváron.
Kiállításokat rendeznek munkáiból Kolozsváron (1921, 23, 26, 35, 39, 45), Nagyváradon (1924) és Aradon (1927) továbbá halála után Kolozsváron (1958, 71, 78, 94, 10), Budapesten (1994) a Vármegye Galériában és Szombathelyen (1989).
Munkásságáról E. Szabó Ilona ír monográfiát, amit a Kriterion ad ki 1974-ben. A művésznek A világ legvégén címmel jelennek meg írásai és levelei a Dacia Kiadónál 1973-ban, az Erdély színei című kötete pedig a Komp-Press Kiadónál 2010-ben.
A Házsongárdi temetőben helyezik örök nyugalomra.
Róla nevezi el az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület a képzőművészeti díját.


Kiállítások / Médiavisszhang

Képgaléria

Hírek

2025 április 27.

2025 április 09.

2025 március 20.

Kiállítások

„Ők jelképezik a mát” 2025 január 30.

BMC 2025 január 30.

Együtt 2024 november 28.

Médiavisszhang